Éji Tolvaj
Szobádban jártam, míg aludtál,
Arcod álmodról mesélt.
Éji Béke, Kedves Szellem,
Lenge lágy hangon zenélt.
Csendben álltam, mint a tolvaj,
Riadtan álmaid felett.
Éji Béke, Kedves Szellem
Szelíden, csendben lebegett.
Hulló könnyem arcodra cseppent,
S egy szót suttogott csöpnyi szád.
Nem értettem álomnyelved,
S e tudatlanság ó hogy fájt!
Ablak nyílott, függöny lebbent,
S az álommanó megszökött.
Nem ismert fel, a szívemből
Olyan rég elköltözött.