Allegória

Vörös eső sír
Ott fenn ott fenn
Olymposz gyászol
Téged-engem
Elvesztem
S nem vagy te sem


Forog a tornádó
Azért a csend
Itt bent
Csak sóhaj a szél
Ma nem mesél


Hová dugtad
Az egyszer voltot
Hol nem van?


Megszemélyesítettem
Magam
Így lettem allegória
Egy életre
Önmagam hasonlata


Leírta valami
Tréfás isten(nő)
Egyszer egy télközeli estén
Az első hangot
S mivel csak két betűt ismert, így hangzott:
OÁ!


Az első szimfónia
És kitör a vastaps
Így lettem ÉN


Hasonlítok
Tiszta apja
Az anyjáé a szeme, a mosolya,
A bal orrlyuka


És a kezei!
Szegény Bandié volt
ilyen....
Hatujjú-sámánisztikus


Ez fantasztikus!


Azok a csillagok is csak álltak
Olyan összevissza
A skorpió jegyében


OÁ-ba vésték a szemöldököm ívét
A hajlamaimat


Tiszta szívás
Ez az eleve elrendelés
Valaki költőt rendelt
Az égi kávéházban
Úgy eleve


Az a tréfás minden-...vagy legalábbis sokatható
Nem leírta?
Az OÁ-t
Azt.
Az elsőt.


És most kitört a
Körbeszél
Hard rock halleluját zenél
És középen ott állok én


Körben áll egy kislányka...
Lássuk!
A Medvét vagy valami más nagyot.
Aztán meg ott vannak ezek a...
Vérkönnyeket síró angyalok


Még nem tisztázott, hogy
Buktak-e
Nah igen, az égi parlament
is a földről veszi a mintát
mióta törvénybe hozták
hogy hazudni bűn,
de jó.


Oké, erről nyíltan beszélni
Nem való


Most elhallgatok
Egy kis időre
Mert sokáig nem tudok


Mert eleve elrendelt elveim vannak


Ezt van ki irigyli, van ki féli
Néhányan tisztelik
De érteni nem érti senki sem.


Kellett ez nekem?
Nem kellett, de van


Ajándék nyihaha...

És felzúg a mindenség szava

skandáljuk együtt

felnőttek vagyunk
kiszeles-győzisen nyomokat hagyunk

S én lopva búvok meg
a gyerekek táborában
pislogó kukac
tavaszi virágban

elveimet makacsul szorongatom
Nem adom! Érted?
Neked sem adom!