Pur es Chomu

Pur es Chomu

Félelem.
Ordító vad közöny
Akarom a csendet.
Hol a szavak lettek.
Régi konstrukció.
Elavult a gépsor.
Létezem.
Holnap bezárják a gyárat.
ma hűvös lett,
a szigetelés várhat.
hópelyhek szállnak,
napfénygyilkosok.
Ma az élet is olyan…
olyan megfáradt halott.

Elmondanám
de ezzel a szériával?
Miért nincs bővített?
Kapukat döngetek,
ott mögötte Kánaán van?
vagy csak innen fényesek
a selejtzsákok.
Kinyílik a szájok.
az útra folyatják a régi szavakat.
feleim, chomu, isa, pur
csak így, nájlonzacskó nélkül
a lá natur.
Nem kellenek már?
Mi már nem vagyunk?
se pur, se chomu,
csak a létért fáradunk.

Egy tükör repül szembe
tündért mutat
karcsút, légiest.
Már ez is hazudik?
Csak egy a felek közül.
Trampli, földi test.

Lepihennék.
Csak ide a zsákra.
Olyan hülyén üvölt rám a szája.
A purból vakarom ki a szavakat.
Az én bőrömön virítsanak holnap
Ősi ereklyékből fűzött vakolat.

Hogy ez vogymuk mi:
Röpke pillanat.