Harag éje

Harag éje



Ősi szellem dobja szól

Légben sámán lovagol

Ősmesét súg, s új lidércek

Sírjaikból sírva kélnek.

Álmodj Föld az ősmesékkel!

Ősi rémek éje jő el.

Csönd dobban, és csillag villan,

S szárnyra kélnek őseink

Meséinket ismerik.



Ők susogták álmos éjen

Megigéztek, megidézem

Sötét korok énekét,

És a múlt most színre lép.

Forog a kör, lidérc táncol

Elfutnál az éjszakától,

De a tánc most egyre hív,

Sötét vad mélyébe szív.



Táncolj Föld az ősmesékkel!

Ősi rémek kora jő el,

De a mese benned él

Csontjaidban is zenél.

Dobom hátán messze jártam

Árny voltam az éjszakában.

Éji tűz vetített rád,

Beragyogtam éjszakád.



Mese szól az éjvilágban,

Gyermekeim arcát láttam.

Álmuk lágy arcukra ült,

Éji szellem hegedült.

Ne törd meg kört! Csak táncolj!

Nem fuss el éjszakádtól!

Rémeid belőled lettek,

Szárnyra kelnek, megbüntetnek!



Holdfényében nincs hazugság

Gyermekkéz mutat vádlón rád.

Megtagadtad a mesét,

Te fújtad el mécsesét.

Kicsi ujjak vérző karmok.

Gyilkos dühvel marják arcod.

Táncolj ember! Körbe! Táncolj!

Nem menekülsz éjszakádtól!

Világod Te teremtetted!

Kárhozott vagy! Megbüntetnek!



Dobom hátán messze szálltam

Fény voltam az éjszakában

Gyermekeid arcát láttam

Haragjuk arcukra ült.

Éji szellem hegedült.

Ébredj fel ki sosem lettél

Világokat teremtettél

Söpörd el a rémeket!

Nem várunk könyörületet!



Új világ jő,

Gyermek álom!

Puha pihés tündeszárnyon

Ez az éj a harag éje

Árnyainknak gyászos vége

Lobbantsd fel a fényeket

Mert az ember elveszett!