Átok

Egyszer éjjel messzeszállok.
elhagyom e sírvilágot,
merre csak a holtak mennek,
én is arra repülök.

Csillag hull a szempillámra
beregyogja, leigázza,
tekintetem vele lángol,
függök már az éjszakáról
hold csücskére leülök,
árnyként reád vetülök.

Álmod leszek sötét éjjen
megidéztél, megigézem
világ látó szép szemed,
minden ember elfeled.
minden holt beleremeg
azt suttogja, azt huhogja,
ne tovább! Ez rettenet!

Setét szárnyam majd kitárom.
Árny leszek az éjszakádon,
Csöndben föléd repülök,
minden lángot megölök.
Sírhideg kézzel szeretlek
Jégszívemmel megdermesztlek
Párnádra majd leülök.
Csontzenét hegedülök.

Minden lángot,
Minden álmot,
Minden fényt
én megölök
torodon hegedülök.

teciiik

*tetszik